Napjaink egyik hívószava a digitalizáció. A nemzetközi szakirodalomban konszenzus övezi, hogy az üzleti teljesítmény javításának a kulcsa a minél magasabb fokú digitalizáció. A Corvinus Egyetem kutatóinak tanulmánya alapján azonban a magyar feldolgozóipari cégek esetén nem kimutatható, hogy a digitalizációs beruházások növelték volna a termelékenységet. Ennek azonban korántsem az az oka, hogy valóban ne lenne hatása a produktivitásra a digitális megoldásoknak.
A Budapesti Corvinus Egyetem kutatói, Losonci Dávid, Lőrincz László és társszerzőjük, Demeter Krisztina hiánypótló kutatást végzett a témában, melynek során egészen meglepő eredményre jutottak.
A Közgazdasági Szemle 2023. januári számában megjelent tanulmányukban összesen 2510 hazai feldolgozóipari cég adatait elemezték. Az általuk vett minta a hazai feldolgozóipari szektor 10 fősnél nagyobb cégeinek egyharmadát fedi le.
Az így nyert mintából a digitalizációban alkalmazott technikák hazai elterjedtségét és ezek üzleti teljesítménnyel való kapcsolatát vizsgálták – olvasható az egyetem által kiadott közleményben.
A kutatás egyértelműen kimutatta, hogy általánosan a termelékenyebb cégekre jellemző a magasabb fokú digitalizáltság, ezen túl azonban a kutatók arra jutottak, hogy Magyarországon nem kimutatható egyértelmű kapcsolat a feldolgozóipari vállalatok digitalizációja és az üzleti teljesítmény között. Leegyszerűsítve, bár a termelékenyebb cégek rendszerint jobban odafigyelnek a digitalizációra, de a magasabb fokú termelékenységet elsősorban nem a digitalizációnak köszönhetően érték el.
A tanulmányt készítő kutatók következtetése alapján ennek a jelenségnek az elsődleges oka, hogy Magyarország alapvetően lemaradásban van a digitalizáció terén a fejlett országokhoz viszonyítva, így lehetséges, hogy az itthon eddig megvalósult digitalizációs beruházások – amennyiben egyáltalán elkezdődtek – nagyrészt még nem jutottak el abba a fázisba, hogy megtérüljenek.
A felmérés a fenti megállapításon túl értékes adatokat is szolgáltat a hazai feldolgozóipar digitalizációjának állapotáról.
Ez alapján az ágazatban működő cégek 77 százaléka rendelkezik saját weboldallal, webshopot viszont csak valamivel több, mint egy tizedük üzemeltet.
A vállalat menedzsment munkáját segítő e-business szoftvereket és elektronikus adatcsere megoldásokat a cégek csupán harmada használ.
Ugyanilyen arányban rendelkeznek a cégek IT-személyzettel és képeznek ki infotechnológiai ismeretkörben munkatársakat. A sokszor az ipar 4.0-hoz kötött megoldásokkal (big data, gépi tanulás, 3D-s nyomtatás) egyelőre kevés cégnek van tapasztalata – írja a tanulmány.
A feldolgozóiparon belül a gyógyszeriparban a legmagasabb a digitalizáció szintje. Ezen túl átlag felett teljesít az autóipar, az italgyártás, illetve a számítógép és elektronikai alágazat.
Ezzel szemben a textilipar, bőr- és cipőipar, valamint a fafeldolgozás inkább lemaradásban van ebben a tekintetben.
Az online értékesítés leginkább az ital-, illetve a nyomdaiparban, a felhőszolgáltatások a gyógyszeriparban gyakoriak. A 3D-s nyomtatás a legjobban az autó-, műanyag-, fémipari és villamos berendezések gyártásában terjedt el, a robotok pedig az autó- és járműgyártási ágazatokban, jellemzően a nagyobb cégeknél. A tanulmány szerint komplex digitális tevékenység a nagyobb, inkább technológiaintenzív és exportorientált vállalatokra jellemző.
Érdekessége a tanulmánynak, hogy rácáfol arra az elképzelésre, hogy a külföldi cégek előrébb járnának ezen a téren, hiszen a felmérés alapján még a legkomplexebb digitalizációs faktorban is csak gyenge előnyük van a külföldi cégeknek.
