A világ második legnagyobb gazdasága még mindig küzd a COVID-19 világjárvány okozta visszaesésekkel és más megrázkódtatásokkal, amelyeket az ingatlanszektor és a kínai export iránti globális kereslet gyengesége, a magas adósságszint és a fogyasztói bizalom megingása okoz – áll a HONKONG AP hasábjain.
Bár Kína gazdasága az év első három negyedévében 5,2 %-os ütemben nőtt és novemberben is a javulás jeleit mutatta, nőtt a gyári termelés és a kiskereskedelmi forgalom is, ám az ingatlanbefektetések ezzel szemben 9,4%-kal csökkentek, ami azt jelzi, hogy az ingatlanszektornak még számos kihívással kell szembenéznie a stabilizációhoz.
A kiskereskedelmi forgalom novemberi 10,1%-os megugrása az egy évvel korábbihoz képest, valamint az októberi 7,6%-os növekedéshez képest bizakodásra adott okot, mivel a lassú fogyasztói költekezés az erősebb fellendülés egyik fő akadályozó tényezője volt.
Nem világos azonban, hogy ez tartós lesz-e. A gyári beszerzési menedzserek körében végzett felmérés, az úgynevezett beszerzési menedzser index (PMI) kimutatta, hogy a gyári tevékenység októberhez képest kissé visszaesett, ami Liu Aihua, a statisztikai hivatal szóvivője szerint részben annak köszönhető, hogy egyes iparágak az ünnepi termelési rohamot követően a szokásos holtszezonjukba léptek. Hangsúlyozta ugyanakkor azt is, hogy alapvetően a piaci kereslet hiánya jelenti a legnagyobb gondot.
„A jövőre nézve a belső és külső környezet, amellyel országunk fejlődését meghatározó külső és belső környezet továbbra is kihívásokkal teli. A gazdasági fellendülés előmozdítása érdekében számos nehézséget kell leküzdenünk” – mondta Liu. „Kína gazdaságának előnye az 1,4 milliárd fős hatalmas piaca és a fejlett ipari bázisa” – tette hozzá.
A jelentés a Világbank csütörtöki frissítését követte, amely szerint az idei 5,2%-os éves növekedés jövőre 4,5%-ra, 2025-re pedig 4,3%-ra lassul.
Kína gazdasága az elmúlt években folyamatosan ingázott, a növekedés a 2020-as 2,2%-tól a 2021-es 8,4%-ig és a tavalyi 3%-ig terjedt. A világjárvány idején az utazásra és egyéb tevékenységekre vonatkozó szigorú korlátozások sújtották a feldolgozóipart és a közlekedést. A technológiai ágazatra vonatkozó szigorítások miatti munkahelyvesztés, valamint az ingatlanágazat visszaesése miatt sok kínai arra kényszerült, hogy megszorítsa a pénztárcáját.
A gazdaság növekedése a kormány idei 5%-os növekedési céljának megfelelő ütemben folytatódott, ebben az ipari gépek, a mobiltelefonok és járművek erőteljes exportja segített. A statisztikai hivatal jelentése szerint a gyárak termelése novemberben 6,6%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz képest. Ez volt a legerősebb növekedés 2022 szeptembere óta.
A kínai fellendülés során létrehozott munkahelyek többsége alacsony képzettséget igénylő, alacsony bérezésű, szolgáltató iparágakban végzett munka. A kínaiak is óvatosak, tekintettel a szociális biztonsági hálók kopottas jellegére és arra, hogy a népesség gyorsan öregszik, ami az idősebbek eltartásának nagyobb terheit rója a fiatalabb generációkra.
„A kilátások jelentős lefelé irányuló kockázatoknak vannak kitéve” – áll a jelentésben, hozzátéve, hogy az ingatlanszektor elhúzódó visszaesése szélesebb körű következményekkel járna, és tovább szorítaná a már amúgy is feszült helyi önkormányzati pénzügyeket, ahogyan a gyártók számára is kockázatot jelent a globális kereslet visszaesése.
A Világbank jelentése szerint Kínában az elmúlt két évben 18%-kal csökkentek az ingatlanberuházások. A jelentés szerint az új ingatlanértékesítések értéke 5%-kal mérséklődött január-októberben az egy évvel korábbihoz képest, míg az új ingatlanok indítása több mint 25%-kal esett vissza. A lassulás a kisebb városokban volt a legsúlyosabb, amelyek az 1,4 milliárd lakosú ország piacának mintegy 80%-át teszik ki.
A szilárd növekedés fenntartásához Kínának a fogyasztói kiadások élénkülésére van szüksége, amelyek a COVID-19 omikronhullám idején nagyot zuhantak, és 2021 vége óta a piaci alatt maradtak.
Az építőipari beruházásokból származó több nyereség egy olyan országban, amely már bőségesen rendelkezik modern utakkal, kikötőkkel, vasutakkal és lakásépítési projektekkel – valamint a cement, az acél és számos más feldolgozóipari ágazatban meglévő masszív túlkapacitással is – kevesebb lendületet ad a gazdaságnak, mint amennyit a nagyobb fogyasztói kiadásokkal el lehetne érni.
