Az országok összehasonlíthatósága, gazdasági teljesítményük mérése, nemzetközi rangsorok felállítása hosszú ideje fontos eszköze az elemzőknek, nemzetközi szervezeteknek, befektetőknek, hitelminősítőknek és még sorolhatnánk. Ennek érdekében számos mutatót hoztak létre az évek során, melyek közül a legismertebb a GDP, azaz a bruttó hazai termék, amely mutató leegyszerűsítve az egy adott országban megtermelt javakból áll össze akképpen, hogy a mutatóban összeadódik a beruházás, valamint a fogyasztás, továbbá az export. Utóbbi alatt olyan javakat értünk, amelyeket bár az adott országban termelnek, nem ott jelentkeznek a fogyasztásban. Éppígy a mérőszám bruttó jellegét az adja, hogy leegyszerűsítve, kivonódik belőle az import, hiszen utóbbi javak a hazai fogyasztásban jelentkeznek, ám nem a vizsgált országon belül lettek előállítva. A fenti metódusnak köszönhetően a GDP kiválóan alkalmas arra, hogy megmérjük egy ország gazdaságának a teljesítményét egy adott időintervallum alatt, vagyis megtudhatjuk, hogy a vizsgált tárgyidőszakban milyen értékben termelt/állított elő javakat egy ország gazdasága.
A GDP-nél, mint oly sok más mérőszám esetében az országok közti demográfiai különbségekből fakadó aránytalanságok kiszűrésére a nominális GDP mellett az egy főre eső GDP-t is mérik, mi több, az egyes országok összehasonlításának elsősorban ez a mérőszám képezi az alapját.
Utóbbi mutató a gazdasági teljesítménymérés mellett egyfajta univerzális „fejlettség és jólét mérő” eszközként kezdett el funkcionálni az utóbbi években, évtizedekben. A magas egy főre eső GDP-ből az elemzők, befektetők egy-egy vizsgált ország társadalmának jólétére és gazdaságának fejlettségére is következtetnek.
A GDP (illetve egy főre eső GDP) azonban bármilyen hasznos mérőszám, közel sem mutat meg mindent egy ország állapotáról.
Csak a példa kedvéért, nem, vagy csak részlegesen következtethetünk általa arra, hogy mekkora egy ország eladósodottsága, a belső termelés külföldi tőkétől való függősége, a lakosság eladósodottsága, a foglalkoztatottság helyzete, az állampolgárok pénzben nem mérhető jólléte (well-being), a demográfiai állapota, a politikai rendszer stabilitása és még sorolhatnánk.
A problémát természetesen a nagy elemzőházak, kutatóintézetek is látják és tesznek is a helyzet megoldása érdekében, így időről időre születnek javaslatok alternatív mérőszámok, alternatív mérési rendszerek bevezetésére.
Ezúttal hazánk egyik fontos kutatóintézete, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány dolgozott ki egy ígéretes mérőszámot, az Oeco-Indexet.
Az új index, a Magyar Nemzet nyomtatott hasábjain olvasható leírás alapján, igyekszik a legfontosabb rendszeresen publikált gazdasági és társadalmi fejlettséget bemutató jelzőszámokat egyetlen indexbe sűríteni, így egy vizsgált időszakban a GDP-nél jóval átfogóbb képet képes adni egy-egy nemzetgazdaság fejlettségéről.
„Az Oeco-Index … elsősorban a GNI (bruttó nemzeti jövedelem) mértékére épít és huszonöt, a Világbank által rendszeresen publikált gazdasági, társadalmi és a politikai rendszert bemutató részmutatót foglal magában. A végső indexnél ötvenszázalékos súlyt kaptak a gazdasági mutatók, negyven százalékosat a társadalmi mérőszámok, míg a leginkább percepción (észlelésen) alapuló politikai mutatók tíz százalékosat.” – olvasható a Magyar Nemzet 2024. február 8-án megjelent lapszámában.
A GNI használata, illetve jelentős súlyozással való ellátása önmagában előrelépés a GDP-hez képest. Ez a GNI számítási módszertanának köszönhető, ugyanis leegyszerűsítve a GNI a belföldön megtermelt jövedelmek összegéből áll össze, amelyből viszont kivonjuk a belföldön működő külföldi tőke által létrehozott tulajdonosi jövedelmet (tehát azt a jövedelmet, ami valójában kiáramlik az országból), illetve a belföldön dolgozó külföldi munkavállalók jövedelmeit, amelyek legalább részben vélhetően szintén nem realizálódnak belföldön. Ezzel szemben hozzáadódik a mutatóhoz a vizsgált ország befektetőinek külföldön szerzett jövedelme (tehát Magyarország esetében a külföldön működő magyar tőke által megtermelt profit) és a vizsgált országból származó munkavállalók külföldön szerzett jövedelme is. Emellett az európai uniós országok esetében az unióból érkező támogatások is bele számítanak a mutatóba, míg az EU felé történő befizetések kivonódnak a számítás során.
Ennek kapcsán fontos kiemelni, hogy az Oeco-Index a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre eső GNI-t használja, amely így nyilván kiszűri az országok közti méretkülönbségből fakadó torzulásokat.
Mindez azért lényeges, mert a GNI index figyelembevétele által az Oeco-Index a GDP adatokkal ellentétben azt is megmutatja, hogy mekkora egy ország belső gazdaságának a kitettsége a külföldről érkező működőtőke felé. Rávilágít továbbá arra, hogy a külhoni cégek által belföldön termelt profit milyen mértékben áramlik ki az országból, illetve arra is, hogy a vizsgált országba mennyi pénz áramlik be például a kifektetéseken keresztül külföldről, ezáltal sokkal komplexebb képet adva a gazdaságról.
A GNI mellett fontos szerepet kapnak az egyéb gazdasági és társadalmi mutatók. A gazdasági mutatók esetében figyelembe veszik a bruttó megtakarítást, a bruttó tőkefelhalmozást, a szolgáltatások, a feldolgozóipar és a mezőgazdaság hozzáadott értékét, a kutatási és fejlesztési kiadásokat, az exportot és az importot, továbbá a foglalkoztatottságot és a magas technológiai igényű exportot (a feldolgozóipari export százalékában). Mindezek együttesen a gazdaság széles spektrumáról adnak helyzetképet.
Az indexbe foglalt társadalmi mutatók alatt pedig a születéskor várható átlagos élettartam, a GDP- arányos oktatási és az egészségügyi kiadások, illetve az írni és olvasni tudók, az internetpenetráció és a mobiltelefonnal rendelkezők aránya, valamint a humántőke-index (HCI) mutató és a városi népesség megoszlása értendő.
Végül kisebb mértékben a politikai rendszer, a bürokrácia, a transzparencia és a korrupció mutatói is alakítják az indexet. Utóbbiak közül pedig „a véleménynyilvánítás és elszámoltathatóság, a politikai stabilitás és erőszak/terrorizmus hiánya, a kormány hatékonysága, a szabályozás minősége, a jogállamiság, valamint a korrupció ellenőrzése számít bele az Oeco-Indexbe.”
A Magyar Nemzetben az új mutatóról megjelent cikkben az Oeco-Index alapján felállított országrangsor is ismertetésre került 2022-es eredmények alapján:
„A huszonhét uniós tagállam közül Magyarország a tizennyolcadik helyet foglalja el. Globális rangsor is készült, ebben hazánk a harmincnegyedik helyen áll. Az európai uniós összevetés dobogójának első három fokán Luxemburg, Írország és Hollandia szerepel, míg a sorban a legutolsó Románia. A globális rangsort Szingapúr vezeti, majd az Egyesült Államok és Luxemburg következik. A legutolsó, 164. helyen pedig Szudán található.”
Az Oeco-Index első bemutatójáról további információk az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány honlapján találhatóak.
