Az éghajlatváltozás olyan globális kockázatot jelent, amely ellen a világ összes országának együttes erővel kell fellépnie. A fenntartható jövőért folytatott küzdelemben Afrika országai is igyekeznek – az anyagi erőforrásaikhoz mérten – kivenni részüket. Azonban az energiaszegénység és a finanszírozási nehézségek igencsak akadályozzák a kontinens zöld átállását.
Az ENSZ adatai szerint Afrika, a világ legkevésbé iparosodott kontinenseként, jelenleg 2-3 százalékát adja a globális szén-dioxid-kibocsátásnak – olvasható a Makronóm közelmúltban megjelent írásában. Az infrastruktúra kezdetlegessége okán, az afrikai kontinens sokkal kiszolgáltatottabb a klímaváltozással járó negatív hatásokkal szemben. A globális felmelegedés elleni védekezéshez szükséges eszközei igen korlátozottak. A lakosság nagy része még mindig nem jut gázhoz vagy elektromos áramhoz, ezért faszénnel vagy tűzifával fűtenek és főznek. Ez a helyzet a környezeti mellett számos egészségügyi aggályt is felvet. A Makronóm egy másik, ugyanebben a témában megjelent cikke rámutat továbbá arra a problémára is, hogy a földrész népességének robbanásszerű növekedése rendkívüli mértékben meg fogja emelni az afrikai energiaigényt. Az említett nehézségek megoldása érdekében Afrikának iparosodnia kell.
A földrész iparosodásának módjával kapcsolatban nagyon megosztottak a szakértői vélemények. Bizonyos szakemberek a fosszilis energiahordozók további alkalmazása mellett teszik le voksukat, tehát a nem megújuló alapanyagok használatával történő áramelőállítást támogatják. Az olajban bővelkedő afrikai országok – mint például Angola vagy Nigéria –illetve az Afrikai Energia Kamara is ezt a tábort erősítik. Nj Ayuk, a Kamara elnöke szerint Afrikának minden rendelkezésre álló ásványkincset ki kell használnia az iparosodás és az energiatermelés érdekében. Ayuk azt is hozzátette, hogy ez a forgatókönyv kevesebb mint 1 százalékkal növelné a globális kibocsátást.
A másik alternatíva szerint az a megoldás lenne az ideális, amely mellőzné a fosszilis tüzelőanyagok használatát és helyette a kontinens gazdaságai a zöldenergiára térnének át. Az átálláshoz szükséges szél- és napenergia igen jelentős mértékben hozzáférhető lenne az afrikai országok számára. A földrész a legjobb hozamú napenergia-telepítési lehetőségek 60 százalékával rendelkezik világszinten, illetve a villamosenergia-igényeinek 250-szeresét tudná megtermelni szélenergiából. Ehhez viszont komoly befektetésekre és fejlesztésekre lenne szükség.
Egyébiránt Afrika több milliárd dollárnyi klímaadaptációs finanszírozásra szorul, hogy felkészüljön a klímaváltozás által okozott kihívásokra. Ennek értéke 2019-ben és 2020-ban átlagosan 29,5 milliárd dollár volt. Ennek ellenére a befektetések volumene a 2015-ös párizsi megállapodásban az afrikai országok számára meghatározott célok eléréséhez nem elegendő. Az adaptációs tevékenységek közé egyébként a korai megfigyelő rendszerek, a föld- és vízgazdálkodás, valamint a klímatudatos mezőgazdaság tartoznak.
A hazai energiaszektor helyzete
A zöld átállás természetesen nem csak az afrikai kontinensen jelent komoly kihívást. A világ szinte minden országa kiemelten kezeli a fenntartható energiaszektor és ipar kérdését. Ez alól hazánk sem kivétel, ráadásul Magyarország helyzete igencsak speciális ezen a területen, hiszen nem rendelkezünk az önellátáshoz elegendő fosszilis energiahordozóval az országhatáron belül, így számunkra az energiatermelés zöldítése nem csupán környezetvédelmi, de ellátásbiztonsági kérdés is.
2011-ben került elfogadásra a Nemzeti Energiastratégia, amely a hazai energiaellátás hosszú távú fenntarthatóságának, biztonságának és versenyképességének biztosítására létrejött programtervezet 2030-ig bezárólag. A stratégiában olvasható, hogy a megújuló energia aránya a 2012-es 7 százalékról 2030-ra várhatóan 20 százalék közelébe emelkedik. A megújuló energiaforrások közül prioritást élveznek a biogáz és biomassza erőművek, valamint a geotermikusenergia-hasznosítás formái. Ezenkívül a nap- és szélenergia alapú hő- és villamos energia mennyiségének növekedése is valószínűsíthető. Kiemelt szerepet kap az atomenergia is, melynek egyik nagy előnye, hogy folyamatos ellátást biztosít. Ebből kifolyólag megkezdődött a Paksi Atomerőmű két új reaktorának kivitelezése. Emellett a már meglévő blokkok üzemidő-hosszabbítása is folyamatban van. A négy üzemben lévő blokk a jelenlegi 50 éven túl, további 20 évre kapja meg az üzemeltetési engedélyt. Az MVM szerint erre azért van szükség, mert becsléseik alapján 2030-ig a másfélszeresére növekszik az áramfogyasztás.
Az energetika terén jelentkező legújabb kihívásokra reflektálva 2020-ra kidolgozásra került a magyar energetikai és klímapolitika alappilléreit meghatározó Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) is. A NEKT szuverén energiapolitikán alapul, célja az energiaimport-függőség csökkentése. Ehhez kapcsolódóan előtérbe került a földgáz arányának mérséklése az energiamixben, amelyhez elengedhetetlen hazánk diverzifikációs lehetőségeinek bővítése. 2023-ban a földgáz 20,5%-os aránnyal a második helyen szerepelt a magyar villamosenergia-termelésben.
A programban prioritást élvez az energiatermelés fenntarthatóbb módjainak fejlesztése és bővítése. Ahogyan azt az Infostart cikkében is olvashatjuk, a NEKT többek között azt is célul tűzte ki, hogy 2030-ra 1990-hez képest 50 százalékos szintre redukálják az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az írásban szó esik arról is, hogy az Energiaügyi Minisztérium kiemelt célja, hogy a 2030-as évek kezdetére a villamosenergia minimum 50 százalékát környezettudatos módon, tehát atomenergiával és megújuló energiaforrásokkal állítsák elő a Paks II. Atomerőmű bekapcsolásával.
