A gyapottermesztés hosszú múltra tekint vissza Közép-Ázsiában, ám azt sokszor az orosz befolyás terjeszkedéséhez, a munkaerő kizsákmányolásához és a környezeti katasztrófákhoz kötik.
Ugyanakkor ez egy olyan iparág, amely még mindig lefedi a régió területének oroszlánrészét, és évente több millió embernek ad munkát. A 2023-ban kínált alacsony nagykereskedelmi árak viszont egyre több termelő körében váltanak ki ellenszenvet – írja a Radio Azattyq.
„Minden reggel felkeressük ezt a csoportot, remélve, hogy látunk valami hivatalos információt a gyapot felvásárlási áráról.” – nyilatkozta egy több mint 20 ezer üzbegisztáni felhasználóból álló, mezőgazdasággal foglalkozó internetes csoport tagja.
Üzbegisztán a közép-ázsiai régió legnagyobb gyapottermesztője és egyben a világ egyik legnagyobb exportőre. 35 milliós lakosságából évente mintegy 2 millió üzbég vesz részt a betakarításban, ami a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) adatai szerint a világ legnagyobb ilyen jellegű szervezett szezonális tevékenysége.
Hasonlóak a tendenciák a szomszédos Türkmenisztánban is, amely szintén a tíz legnagyobb termelő közé tartozik, de említhetjük Kazahsztánt, Kirgizisztánt és Tádzsikisztánt is, ahol a mezőgazdaság ezen alágazata szintén fontos részét képezi a GDP-nek.
A gazdasági és környezeti kihívásokkal azonban egyre nagyobb nyomás nehezedik az iparágra, ezért a gazdák hatalmas küzdelmet vívnak a megmaradásért.
ÁRFELELŐSÖK
Ahogy a világgazdaság kilábalt a koronavírus okozta hatásokból, a nyersgyapot nemzetközi ára hirtelen több mint kétszeresére ugrott, fél kilogrammként 1,5 dollár körüli összegre.A 2022 közepe óta tartó korrekció majdnem ugyanilyen súlyos volt és a nemzetközi átlag tavaly decemberben nem kevesebb, mint 0,8 dollár/fontra süllyedt (1 font=0,45 kg).
Az elmúlt év visszaesése találgatásra késztette az iparági elemzőket, hogy vajon a gyapot globális recessziót jelez-e előre, mivel az árzuhanás a magas infláció és az ellátási lánc bizonytalansága ellenére következett be. Ezek olyan tényezők, amelyek általában az árakat magasan tartják.
A globális dinamikák nem hagyják figyelmen kívül az ágazat frontvonalában dolgozó gazdákat sem, akiknek még ennél is alacsonyabb árakkal kell megküzdeniük. „A helyzet az, hogy a világ számos országában aszályok voltak, és gyakorlatilag nem termesztettek gyapotot. Ennek ellenére a gyapot iránti kereslet még mindig alacsony, nagyon alacsony.” – mondta Zafar Otazhanov, egy gazda Kirgizisztán déli Osh tartományából.
A szomszédos tádzsikisztáni Sughd tartományban Faizullojon Nazarov azt mondja, hogy nem tudta eladni a termését 6,5 szomóninál, azaz kilogrammonként 0,6 dollárnál magasabb nagykereskedelmi áron. Ez annak ellenére történt, hogy a növénytermesztés költségei emelkedtek, és a legutóbbi ültetési szezonban hektáronként mintegy 1300 dollárt tettek ki. „A jelenlegi ár még a munkaköltségeket sem fedezi, nemhogy nyereséget hozna.” – panaszolta Nazarov.
Azonban továbbra is fennáll a gyanú, hogy még a szigorodó gazdasági környezetben is nyereséget termelnek az élelmiszerlánc felsőbb szintjein. Sokan panaszkodnak a klaszterekre.
KÉNYSZERMUNKA: ELHALVÁNYUL VAGY CSAK ALAKOT VÁLT?
A 2018-ban bevezetett klaszterek kezdeményezői voltak egy szélesebb körű erőfeszítésnek, amely a gyermek kényszermunka ellen lépett fel az iparágban. Tudniillik, a Szovjetunió széthullása következtében létrejött független Üzbegisztánban széleskörű jelenségnek számított a gyermekek munka célú kizsákmányolása. Emiatt több mint 300 nemzetközi márka és kiskereskedő bojkottálja az üzbég gyapotot. Ez a gyakorlat pedig több mint egy évtizedig tartott.
A kizsákmányolás elleni törekvések jót tettek az üzbég politikai környezetnek, legalábbis Shavkat Mirziyoyev elnök hírnevének, aki felszámolta a gyermek kényszermunkát, ennek eredményeképp pedig 2019-ben Üzbegisztán elnyerte az Economist „Az Év országa” címét, valamint komoly elismerésre tett szert belföldön és külföldön egyaránt.
Ám az új, klaszterközpontú rendszer a gazdák szemében visszaélésszerűnek bizonyult. Sokan azt állítják, hogy az üzbég gyapot termelése drága számukra, mert kénytelenek a klaszterek által szállított termékeket (vetőmag, műtrágya, gázolaj) túl magas áron megvásárolni. Egy másik probléma, hogy a gazdák nem dönthetnek szabadon arról, hogy mennyi gyapotot termelnek a bérelt földeken. Egyes gazdák azt mondják, hogy számukra nem is jövedelmező gyapotot termeszteni, de az elosztási rendszer erre kényszeríti őket. És ami talán a legfontosabb, a gazdáknak kevés eszközük van arra, hogy szerveződjenek a klaszterekkel szemben.
VÍZÜGYI GONDOK
A tömeges gyapottermesztés nem csupán a szovjet birodalmi terjeszkedés eredménye, de egyik fő motivációja is volt Közép-Ázsiában, mivel a kialakulóban lévő iparosítás növelte a belföldi keresletet a termény iránt. Akkor a gyapot szó szerint beborította Üzbegisztánt és Türkmenisztánt. Túl azon, hogy megalapozták a máig tartó munkaerő-visszaéléseket, a termény öntözési igényei óriási terhet róttak a tengerparttal nem rendelkező régió vízrendszerére. Ennek a folyamatnak a legnyilvánvalóbb áldozata a mai Kazahsztán és Üzbegisztán által közösen határolt Aral-tó volt. Az Aral, amely egykor a világ negyedik legnagyobb szárazföldi víztömegével rendelkezett, az 1960-as évek óta méretének 90 százalékát veszítette el, nagyrészt azért, mert a tengert tápláló két nagy folyó – az Amu-darja és a Szir-darja vizét öntözés céljából elvezették.
A kiszáradt tavat körülvevő tágabb térségben egyre gyakrabban fordulnak elő porviharok, amelyek olykor Türkmenisztánban is tönkre teszik a termést. Eközben a szakértők prognózisai sem kedvezőek. Elmondásuk szerint az Amu-darja és a Szir-darja folyók által szállított víz mennyisége az elkövetkező évtizedekben mintegy 15 százalékkal csökkenhet.
Sok közép-ázsiai gyapottermelő számára a tavaly nyári aszály elég bizonyíték volt arra, hogy a régió fő pénztermelő növénye közép- és hosszú távon komoly problémákkal nézhet szembe.
