1970, a hidegháború fénykorát éli, a szovjetek és az amerikaiak aktív harcban állnak a jobbnál jobb eredményekért – elsősorban az űripar tekintetében. Téves megállapítás lenne, ha azt feltételeznénk, hogy a világeseményeken nem érzékeltették versengésüket, mégis ez az év picit másról is szólt.
Az 1970-es Oszakai Világkiállítás vagy más néven „Expo 70” 1970. március 15. és szeptember 13. között került megrendezésre Szuitában, Oszaka prefektúrában, Japánban. A „Haladás és harmónia az emberiség számára” elnevezést viselő világesemény különlegessége abban rejlett, hogy ez volt az első világkiállítás, amelynek a szigetország, sőt az ázsiai kontinens adott otthont.
Az expó háromszintes helyszínét Kenzō Tange japán építész tervezte 12 másik japán építész közreműködésével.
Az Expó meglehetősen nagy nemzetközi figyelmet kapott, mivel a japán avantgárd művészek szokatlan műalkotásai és tervei helyet kaptak a kivitelezési tervekben, valamint az egyes nemzeti és vállalati pavilonokban. A leghíresebb ilyen műalkotás Tarō Okamoto művész ikonikus Naptornya, amely ma is büszkén ékesíti az egykori helyszínt.
Oszakát 1965-ben a Nemzetközi Kiállítási Iroda választotta ki az 1970-es világkiállítás helyszínéül.
Az expó szervezői két fő alapelv köré építették elképzeléseiket. Az első az volt, hogy szerették volna, ha a világ összes népének bölcsessége találkozik ezen a helyen ösztönzést és inspirációt merítve egymásból, a második pedig az, hogy a kiállítás kevésbé kiállítás, inkább fesztivál hangulatú legyen. A tervezők úgy gondolták, hogy a korábbi kiállításoktól eltérően egy központi, egységesítő fesztiválteret lenne érdemes létrehozni, ahol az emberek találkozhatnak és társasági életet élhetnek. Ezt Symbol Zone-nak nevezték el és ezt, valamint a tematikus pavilonokat egy hatalmas űrvázas tetővel fedték be.
A Symbol Zone északi részén volt a Tange-féle Festival Plaza, ezen a téren 76 különböző ország – köztük az Egyesült Államok – és egy európai város pavilonja állt. Hogy csak néhány figyelemre méltó pavilont említsünk, nem mehetünk el szó nélkül a kanadai pavilon mellett, a másik a Szovjetunió pavilonja, amely a legmagasabb volt mind közül, és amelyet piros és fehér színekkel terveztek. Az amerikai pavilon egy nagy, levegővel alátámasztott kupolában csúcsosodott ki. Ezen a téren több nemzet mutatta be a világ minden tájáról származó technológiai újításokat és kísérleteket. A szimbólumzóna déli részén kapott helyet az expóklub és a Kikutake expótorony, valamint a déli kapu.
Az Expo 70 számos újításnak adott otthont, többek között a közlekedés terén is. A világ minden tájáról érkeztek látogatók, ami azt jelentette, hogy sokféle utazási módot használtak. A résztvevőket minden bizonnyal repülőgépekkel szállították a szigetre. Azonban Japánon belül, pontosabban az expón belül is sokféle közlekedési mód volt használatban. Oszakában jelenleg nyolc különböző metróvonal létezik. Ezek a vonalak az egész városban közlekednek, és 1970-ig legalább öt vonal épült meg közülük. Ez azt jelzi, hogy a városon belül az emberek el tudtak közlekedni az expó területére.
A legmeglepőbb közlekedési újítás az egysínű vasút volt. Az expó hatalmas területen, mintegy 815 hektáron kapott helyet. Ezt a hatalmas területet gyalogosan nagyon sokáig tartott volna bejárni. Az expón mutatták be a Takaido Shinkansen-t vagy más néven a golyóvasútvonalat. Ezt a vonalat úgy építették meg, hogy az egész kiállítás területén közlekedjen, és gyakran magasan a föld felett keringett. Ez egy figyelemre méltó jellemzője volt ennek az expónak, és még ma is közlekedik, és hozzáférést biztosít az expóvároshoz. 2005 előtt az oszakai egysínű vasút volt a leghosszabb a világon.
Meglepő módon a vásár fő látványossága nem az orosz-amerikai hatalmi háború volt. Az esemény középpontjában a házigazda Japán állt. A világkiállítás pozitív hangzatú tematikája nem holmi hamis kísérlet volt a szimpátiakeltésre. A japánok azért választották ezt a témát, mert egyfajta megújulást, új kezdetet és jó végkifejletű jövőt szerettek volna sugallani otthonukból. A szövetségesek második világháborús bombázásai a legtöbb nagyvárost lerombolták. Oszaka, amely a XX. század elejére az ipar központjává vált, egyike volt ezeknek a városoknak. Miután az USA segített a háború utáni újjáépítésben, Japán az 50-es évektől a 70-es évekig hatalmas gazdasági növekedésnek indult, és a világ egyik vezető gazdaságává vált, mivel hajlandó volt a külföldi technológiákat saját céljaira adaptálni. Sikerüket méltán mutatták meg azzal, hogy világkiállítást rendeztek a sok város egyikében, amelyet alig 25 évvel korábban gyakorlatilag eggyé tettek a földdel.
1970-et követően 1975-ben és 1985-ben is rendeztek világkiállítást Japánban, ezúton tematikus témákban. Előbbit Nemzetközi Óceán Kiállítás néven Okinawában, az utóbbi pedig a „Nemzetközi Tudományos Technológiai Kiállítás” elnevezést viselte Tsukubában, ismételt áttörést azonban ismételten a 2005-ös, Aichiban megrendezett világkiállítás hozta el.
Az Expó témája a „Természet bölcsessége” elnevezést kapta, a nemzeti és vállalati pavilonok az ökológiai együttélés, a megújuló technológia és a természet csodái témáit fejezték ki. Japánul az Ai-chikyūhaku annyit tesz „Szeretem a Földet Expo„. „Össze kell fognunk és meg kell osztanunk tapasztalatainkat és bölcsességünket, hogy az emberiség számára új irányt teremtsünk, amely egyszerre fenntartható és harmonikus a természettel.” – skandálták a szervezők.
Az Expó fő helyszíne a Nagoyától keletre fekvő Nagakute városában volt található, mintegy 430 hektárnyi erdős területen. Egy kisebb, 37 hektáros terület a közelben – amely a fő helyszínről gondolával volt megközelíthető – szintén az Expó része volt. A közeli Toyota városában is tartottak néhány kapcsolódó rendezvényt, bár nem volt külön erre a célra elkülönített terület. A szervezők nagy gondot fordítottak arra, hogy a pavilonokat újrahasznosított vagy újrahasznosítható anyagokból építsék, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a terület környezeti terhelését, és hogy környezetbarát közlekedést biztosítsanak az expó területére és az expón belül.
A világkiállítás költségeit 340 milliárd japán jenre (3,3 milliárd dollár) becsülték. A regisztrált 22 049 544 látogató azonban jóval meghaladta a 15 milliós célt, és az Expó több mint 10 milliárd jen nyereséget termelt. A világkiállításon 121 ország képviseltette magát nemzeti pavilonnal.
