Ahogyan az élet minden területén, úgy a munkaerőpiacon is egyre hangsúlyosabb a fenntarthatóság térhódítása. Amellett, hogy a zöld iparágak megjelenése számos új lehetőséget teremt a munkavállalók számára, a hagyományos ágazatok is jelentős változásokon mennek keresztül. Bizonyos adatok szerint a munkahelyek egynegyedére érdemi hatással lesznek a környezettudatos folyamatok.
Az Európai Unió (EU) vezetői 2019-ben indították útjára az európai zöld megállapodás elnevezésű intézkedéscsomagot, amelynek elsődleges célja, hogy biztosítsa a 2050-re kitűzött klímasemlegesség megvalósítását. Ennek elemeként az egyik legfontosabb célkitűzés, hogy a tagállamok az 1990-es évhez viszonyítva 55%-kal csökkentsék az EU nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátását 2030-ig bezárólag. Ehhez járul hozzá az úgynevezett nettó zéró kibocsátás, amely azt jelenti, hogy az adott ország, város, vállalat, stb. üvegházhatásúgáz-kibocsátása egyensúlyban van azzal a mennyiséggel, amennyit különböző módszerekkel, például fák telepítésével eltávolítanak a levegőből.
Az EU továbbá elfogadta a nettó zéró kibocsátási célt szolgáló iparról szóló rendeletet, amelyet kifejezetten azért alkottak meg, hogy megnöveljék azoknak a technológiáknak a gyártási kapacitását, amelyek kulcsszerepet játszanak a tiszta energiára való gyors és hatékony átállásban.
A nettó zéró átállás döntően átalakítja és formálja majd a munkaerőpiacokat. A magas üvegházhatásúgáz-kibocsátó ágazatokban előreláthatóan visszaesik a munkahelyek száma, míg a fenntartható szektorokban bővülésre lehet számítani – olvasható az Oeconomus elemzésének hasábjaiban.
A téma igen nagy népszerűsége ellenére nemzetközi viszonylatban még nem született általánosan elfogadott megfogalmazás azzal kapcsolatban, hogy pontosan mit is nevezünk zöld munkahelynek. Egyes megközelítések azokat a munkaköröket titulálják fenntarthatónak, amelyek olyan ágazatba tagozódnak be, amely lényegesen elősegíti a környezeti minőség megóvását. Ezzel szemben, más álláspont szerint nem az ágazat, hanem maga a munkahely és a munkavégzés tulajdonságai a mérvadóak. Tehát egy napelem-telepítéssel foglalkozó cég könyvelője nem minősül zöld munkavállalónak.
2015 és 2019 között átlagban a munkavállalók 21%-a dolgozott zöldnek tekinthető pozícióban az OECD országaiban. A rangsort Észtország vezette 25%-os aránnyal, míg Görögország zárta a listát 15%-kal. Hazánk az OECD-átlagot meghaladva 21,1%-os eredményt ért el.
A munkavállalók közel fele már meglévő szakmákban tevékenykedik, amelyekben a zöld átállás új elemekkel formálta át a hagyományos feladatköröket. Ezzel szemben mindössze 14%-uk dolgozik teljesen új munkakörökben, amelyeket kifejezetten a fenntarthatósági törekvések hívtak életre.
Meg kell említeni, hogy a nettó zéró átállás hatása nem egyenlően oszlik meg a gazdaság különböző területein. Bár minden ágazatban fellelhetők környezetbarát munkakörök, ezek elsősorban a feldolgozóiparban, az építőiparban és a közlekedési szektorban koncentrálódnak. A világszerte jelentős foglalkoztatási hányadot kitevő szolgáltatási szektor túlnyomórészt olyan munkaköröket foglal magában, amelyek se nem kifejezetten zöldek, se nem járnak magas üvegházhatású gázkibocsátással (ez az úgynevezett fehér szektor).
A zöld trendek előretörésével bizonyos ágazatokban pozitív, míg másokban negatív tendenciák prognosztizálhatók. A veszélyeztetett szektorok – mint például a villamosenergia-termelés, közlekedés, bányászat, feldolgozóipar, stb. – várhatóan a munkaerő-kereslet csökkenésével szembesülnek majd. Ellenben az olyan területek, mint a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos rendszerek telepítése, hulladék újrahasznosítás vagy a zöld innovációkhoz kötődő K+F számottevő mennyiségű munkahelyet teremtenek a jövőben.
