A generációváltás napjaink egyik kulcskérdése a családi vállalkozások körében. Hazánkban a kis- és középvállalkozások nagy része a rendszerváltást követően jött létre, ebből fakadóan az alapítók többsége most éri el azt a kort, amikor döntést kell hoznia arról, kinek adja tovább a cége kormányrúdját.
Ennek legalapvetőbb módja, ha az alapító gyermeke, esetleg annak házastársa, vagy egy közeli rokon veszi át a cég irányítását. Ez Magyarországon ráadásul adóügyi szempontból rendkívül kedvező megoldás, hiszen itthon a generációváltó családi vállalkozások esetén a vállalat tulajdonjogának egy részét vagy akár egészét adómentesen át lehet adni az új nemzedéknek, ami nagy segítséget jelent a hazai kkv-szektornak.
Sajnos azonban gyakori, hogy nincs olyan családtag, aki képes átvenni a cég irányítását, illetve át is akarja azt venni. Ilyen esetben hagyományosan két megoldás közül választhat a cégtulajdonos: eladja a vállalkozását vagy egy szakmai menedzsmentre bízza. Utóbbi csak bizonyos méret fölött lehetséges, ráadásul hosszútávon így is felmerülhetnek nehézségek a cég által képviselt vagyon épségének megóvása kapcsán, még akkor is, ha ezt külön szerződésekben rögzítik, de a magyar jog is szigorúan szabályozza, hogy miképp járhat el egy cég vezetése a vagyonnal. A vállalkozás eladása szintén problémákba ütközhet. Mivel viszonylag sok a meghiúsult generációváltást követően eladóvá vált cég (nem csak a magyar, hanem az európai piacon is), így nem biztos, hogy az eladó az igényeinek megfelelő áron képes értékesíteni a vállalkozását, ráadásul bizonyos cégméret alatt a befektetők is kevéssé foglalkoznak a vállalkozásokkal.
Adóteher szülte megoldás
Azonban az Amerikai Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban létezik egy olyan vagyonátruházási metódus, amelyet bár részben az adóoptimalizálás szült, rendkívül alkalmas az olyan esetek kezelésére, amikor egy vállalkozást, illetve egyéb vagyonelemeket a tulajdonos nem tud továbbadni a következő generációnak, például azért, mert attól tart, hogy a következő generáció nem lenne képes azzal megfelelően gazdálkodni.
Ennek alapja, hogy az örökhagyást rendre illeték terheli, nem csak hazánkban, de külföldön is. Azt elkerülendő, hogy az örökösnek a jelentős illetéket ki kelljen fizetnie ahhoz, hogy hozzájusson az örökséghez, az örökhagyók gyakran még életükben átadják az új nemzedéknek a vagyonukat, utóbbit azonban Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban hazánkkal ellentétben tetemes vagyonátruházási adó terheli.
Létezik azonban egy megoldás az angolszász jogban, ami drasztikusan lecsökkenti a vagyonátadás adóterheit és megoldást kínálhat a generációváltás problémáira – olvasható a Business Insider elemzésében.
Dinasztikus trösztök
Ennek módja, hogy az örökhagyó úgynevezett dinasztikus trösztöt hoz létre, és a vagyonát még életében ennek a trösztnek a kezelésére bízza. Több ismert milliárdos család is él ezzel a lehetőséggel. Ide sorolhatóak a Pritzerek , akikhez a Hyatt Hotels birodalom köthető), a rágógumi mágnás Wrigley család vagy éppen a Bezos dinasztia.
Az Egyesült Államokban a tröszt alapvetően egy olyan vállalati forma, ahol több vállalat egy önálló jogi személy irányítása alatt áll. Hazánkban erre többnyire inkább a holding kifejezést használjuk. A dinasztiák közti vagyonátörökítéshez a trösztök egy speciális formáját, a vagyonkezeléssel megbízott trösztöket alkalmazzák. Ezt leginkább a hazai jogrendben is ismert bizalmi vagyonkezeléshez lehet hasonlítani.
Ilyenkor akár magánemberek önállóan, akár családok együtt egy bizalmi vagyonkezelési szerződéssel biztosíthatják, hogy az érintett vagyonból megfelelően részesüljenek később az egyes családtagok, és a vagyont előre meghatározott célokra lehessen használni, tehát ne lehessen elherdálni, esetleg kiszorítani belőle a későbbi jogos örökösöket.
Ki kezeli a vagyont?
Az Egyesült Államokban bevett úgynevezett dinasztikus trösztök esetében az örökhagyó létrehoz egy trösztöt, amelybe elhelyezi az áthagyni kívánt vagyont, ami lehet akár vállalkozás, befektetés vagy épp ingatlan is.
A trösztöt ilyenkor egy jogi személy irányítja, ezt a jogi személyt viszont köti a tröszt létrehozásakor írt szerződés, ami hasonlóan a bizalmi vagyonkezelési szerződéshez meghatározza, hogy mi történhet a vagyonnal. A vagyonkezelő egyébként legtöbbször nem egy ember, hanem egy vállalat, leginkább egy-egy neves pénzintézet, például a JPMorgan, vagy a Northern Trust.
Mi történik a tulajdonjoggal?
Ilyenkor az örökhagyó halálát követően a vagyon tulajdonjoga nem száll át az örökösökre, viszont a tröszt jövedelmeiből joguk van bevételhez jutni, amit minden esetben személyi jövedelemadó terhel.
Speciális az ingatlanok esete, amelyek felett szintén nem szereznek tulajdonjogot ilyen esetben az örökösök, ám joguk van az ingatlanban élni, valamint az ingatlanból származó jövedelmeket is megkaphatják életük végéig.
Ezeréves dinasztiák
Egy ilyen tröszt létrehozása tehát szavatolja a vagyon megőrzését, de sokáig problematikus volt, hogy meddig gyakorolhatja a tulajdonosi jogokat egy vagyonkezeléssel megbízott jogi személy.
Hagyományosan az angolszász jogban a trösztök fennállását időkorláthoz kell kötni. Többszáz éves történeti jogi előzmények alapján a korábbi gyakorlatban ez 21 évben volt maximálva, azonban az USA államainak több mint felében az utóbbi időben vagy eltörölték a trösztök fennállásának időbeni felső korlátját, vagy jelentősen meghosszabbították azt. Így több államban akár 1000 évig is fennállhat egy vagyonkezeléssel megbízott tröszt, Florida, Delaware és Wyoming államokban pedig az idők végezetéig is.
Miért éri meg?
Joggal felmerülhet azonban a kérdés, hogy miért lehet kedvező, ha akár évszázadokig egy megbízott jogi személy kezeli a leszármazottakat illető jogos örökséget. A válasz azonban rendkívül prózai. Adóügyileg kedvezőbb a generációs trösztökön keresztüli vagyon „átmentés”.
Fontos leszögezni, hogy a trösztök alapítása adóköteles az Egyesült Államokban, habár a korábbi években életbe lépett adókedvezmények egy összegig mentességet adnak (ám ez a mentesség nemsokára lejár). Alapvetően azonban 40 százalékos átalányadó terheli a tröszt létrehozását. Utóbbi nem elhanyagolható teher, hiszen gondoljunk csak bele: ilyenkor millió, vagy akár milliárd dollárnyi összegekről is beszélhetünk. A vagyon átruházását a generációk között azonban mindenféleképpen adó vagy illeték terheli, vagy így, vagy úgy.
Így amennyiben mindig hagyományos örökléssel, vagy vagyonátadással vinnék tovább a vagyont a tulajdonosok, akkor minden egyes generáció esetében súlyos összegeket felemésztő illetéket kellene fizetni (az Egyesült Államokban).
Ezzel szemben egy tröszt akár évszázadokra is szólhat, viszont az adót csak egyetlen egyszer, a létrehozáskor kell megfizetni. Így később hiába gyarapodik a trösztben lévő vagyon, és hiába élvezik annak gyümölcseit újabb és újabb generációk, mégsem kell újabb adókat fizetni nemzedékenként, csak a járadékok kivétele utáni személyi jövedelemadót. Így jelentős összegű adót lehet megspórolni.
Óriási összeg a tét
A Northern Trust készített egy becslést, amit a Business Insider is közölt az elemzésében. Ez alapján, ha egy család induló vagyona 12,92 millió dollár, akkor a vagyon után minden egyes generációváltáskor adót kellene az átadáskor fizetni. Így 75 év alatt 5 százalékos adózás utáni eredményt feltételezve 108,4 millió dollárra nőne a család vagyona.
Ez szép összeg, azonban amennyiben egy dinasztikus trösztöt hoznak létre a vagyon kezelésére ugyanerre az időtávra, akkor a vagyonátruházási adó megspórolható, és 75 év alatt 501,7 millió dollárra nőne ugyanaz a kezdő vagyon.
A különbség tehát ennél a példánál maradva 400 millió dollár. Eközben a család ráadásul ugyanúgy élvezné a bevételek nyújtotta kényelmet és biztonságot, nem beszélve arról, hogy elhárul annak a veszélye, hogy egy felelőtlen generáció esetleg elkótyavetyélje a vagyont, ráadásul a trösztökben lévő vagyon védve van válás esetén a házastárstól, aki nem szerezheti meg a tröszt tulajdonjogának egy részét, míg a magánvagyonét igen.
Mindezek alapján nem meglepő, hogy a leggazdagabb amerikaiak körében felettébb népszerűek a dinasztikus trösztök, amelyek bármily hihetetlen, sokszor több 10 generáción keresztül fennállnak.
Megoldás a generációváltásra
Mindezek alapján látható, hogy a generációs trösztök elsősorban adókönnyítési céloknak köszönhetik a létüket, azonban megoldják a céges generációváltás problémakörét is. Jellemző, hogy ezzel a módszerrel inkább a nagyobb vagyontömeggel rendelkezők képesek élni, hiszen egy egyszemélyes apró vállalkozás esetében nem valószínű, hogy megéri trösztöt alapítani, egy középvállalkozás esetén azonban már valódi alternatívát kínálhat hosszútávon, ha nincs örökös, aki átvegye a cég vezetését.