A Fortune Business Insights előrejelzése szerint a lítiumpiac értéke 2028-ban évente 6,6 milliárd dollár lesz, szemben a 2020-as 3,6 milliárd dollárral. Az elektromos járművek forradalma, az okostelefonok és laptopok iránti növekvő kereslet közepette a gyártásukhoz elengedhetetlen ezüstfehér fém iránti kereslet az elkövetkezendő tíz évben aranykorát éri majd el, de vajon a lítiumtartalékairól igen híres Latin-Amerika, azon belül is, az e tekintetben egyre nagyobb becsben tartott Bolívia képes lesz érvényesülni a nemzetközi piacon?
„Ez egy harc az idővel” – így jellemzik a bolíviai lítiumbányászat körüli felfokozott helyzetet a független elemzők, akik elmondása szerint a latin-amerikai ország bár tényleg óriási lítiumkészletekkel rendelkezik, azonban cáfolják az Amerikai Földtani Intézet reményteli kijelentéseit, miszerint Bolívia a 21 millió tonnás kibányászatlan „fehér aranyával” rövid időn belül megelőzheti a legnagyobb kitermelő Ausztráliát és Chilét.
A Li-Bridge, lítium ellátási láncok fejlesztésére összpontosító köz- és magánszféra szövetsége szerint is ugrásszerűen növekszik a lítium iránti globális kereslet, amely 2030-ra várhatóan ötszörösére is nőhet. Ez nagy gazdasági előnyökkel járhat Bolívia számára is, azonban a kitermeléshez szükséges hatalmas gazdasági és technikai kihívások hátráltatják a rendelkezésükre álló potenciál elérését.
A közelmúltban a három kínai óriással kötött 1 milliárd dolláros befektetés mégis orvosolhatja az ellenszél egy részét. Luis Arce elnök kormánya, valamint a kínai akkumulátorgyártó CATL vállalat, annak a BRUNP újrahasznosító leányvállalata és a rivális CMOC cég között létrejött megállapodás értelmében kezdetben 50 ezer tonna, 2028-ig pedig akár 100 000 tonna lítium kitermelését tervezik az ország hatalmas sós síkvidékéről, a Potos megyében található Uyuni sósivatagból (Salar de Uyuni). A projekt célja, hogy 2025-re az ország képes legyen elektromos akkumulátorok exportálására.
Sokan úgy vélik, hogy Bolíviának legalább 5 milliárd dolláros beruházásra lenne szüksége ahhoz, hogy a termelést komoly szintre emelhessék és érvényesülni tudjanak az egyre inkább versenyző globális piacokon.
Nem könnyíti meg az ország helyzetét az sem, hogy a külföldi befektetők megkerülésével Bolívia azzal a kockázattal jár, hogy lekerül a gyártók és az akkumulátorgyártók radarjáról, hacsak a kormány nem köt engedélyezési és nyereségmegosztási megállapodásokat a bányászati óriáscégekkel. Ezt azonban nagyon nehéz lesz elérni, mivel a bolíviai törvények szerint a lítiumforrásoknak helyi kézben kell maradniuk. Ahhoz, hogy magánvállalkozások részesüljenek az erőforrások nyereségeiből, alkotmánymódosítást kell végrehajtani, ami elemzők szerint azonnali zavargásokhoz vezetne, melyet a politikai vezetés ennek fényében nem valószínű, hogy végre fog hajtani. A szomszédos Chile e tekintetben nem hezitált. Gabriel Boric elnök szigorú állami ellenőrzés alá vonta a bányászati tevékenységet és kizárólag állami résztulajdonú helyi bányatársaságok számára engedélyezik a lítiumbányászatot.
Ha Bolívia sikeresen fejleszti lítiumiparát, GDP-je jelentősen emelkedhet. Jelenleg nagyjából 40 milliárd dollárt tesz ki, ami a szomszédos Brazília 1,6 billió dolláros értékének töredéke. Oscar Vargas, független bányászati tanácsadó szerint a lítiumpiac fellendülése esetén 2027-re 5 milliárd dollárral is nőhet Bolívia GDP-je.
Az Uyunibányából történő kitermeléshez a la paz-i kormány kísérleti üzemet állított fel, amelynek jelenlegi célja, hogy 2023 végére 15 000 tonna lítiumot állítsanak elő. Az Uyuni síkságon, a világ legnagyobb és legmagasabb tengerszint feletti magasságon fekvő üzem a nagyrészt még nem tesztelt, ám a többi alternatívához képest sokkal környezetkímélőbb lítium-kitermeléses technológiát fogja alkalmazni. A külföldi partnerségi együttműködéseknek köszönhetően az Uyuni kísérleti üzem négy év múlva lesz teljesen működőképes, melynek kész állapotában 100 000 tonna lítiumot kell előállítania ahhoz, hogy 5 milliárd dollár bevételt biztosítson. Ez az ország GDP-jének körülbelül a 10%-át jelenti. Ha Bolíviának sikerül az új technológiás lítiumkitermelés, akkor előállításában utolérheti a latin „lítiumháromszög” másik két szögét alkotó Argentínát és Chilét.
Utóbbi két országban a lítium kitermelése hagyományos technikával történik, így annak előállítása akár 12-18 hónapig is eltarthat. Az új technológiának köszönhetően Chilének azonban sikerült előnyre szert tennie Argentínával és Bolíviával szemben, ugyanis 26 000 tonnás éves termeléssel büszkélkedhet, így akár a legnagyobb lítiumóriás, Ausztrália nyomdokaiba léphet.
Hogy ne maradjon le, Argentína igyekszik magához vonzani a bányászati befektetéseket. A kormány nemrég meggyőzte az ipari óriást, a Rio Tintot, hogy 825 millió dolláros beruházást hajtson végre a Salta régióban található Rincon lítiumprojektjében. Számos más projekt is folyamatban van, miközben Buenos Aires igyekszik együttműködési megállapodásokat kötni Chilével és Bolíviával, hogy növelje a háromszög termelését.
A hosszú távú kereslet fellendülése ellenére a lítium ára 2023 első negyedévében csökkent, az Észak-Ázsiába (Kína, Japán, Dél-Korea) szállított lítium-hidroxid spotpiaca 50%-kal esett vissza, melynek legfőbb oka a kínai elektromos autók iránti kereslettel magyarázható. Ausztrália, Kanada és az Egyesült Államok is hatással lesz az árakra, mivel számos új termelési vállalkozással igyekeznek megnyerni a lítiumversenyt. Jelenleg 50 lítiumbányászati projekt fut, főként ezekben a régiókban, néhány közülük hamarosan elindítja a kitermelést.
