Két közgazdász, Paul Johnson és Chris Papageorgiou gazdasági konvergencia tétele szerint a fejlődő és a fejlett országok gazdasági szempontból idővel egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz. A tétel állítása szerint az országok és azok bevételei is konvergálni fognak, egyre kisebb gazdasági és jólétbéli szakadékot hagyva az államközi kapcsolatok szereplői között. – olvasható az amerikai központi bank szerepét betöltő Federal Reserve st. louis-i irodájának elemzésében.
Azonban a szakértők szerint a XIX. századtól kezdve ennek épp az ellenkezője történt, vagyis még jobban kiéleződött a gazdagabb és szegényebb országok közötti különbség. Bár a világ vezető hatalmainak GDP növekedése az elmúlt évtizedekben lelassult, nem minden fejlődő ország került közelebb ahhoz, hogy behozza lemaradását.
Egy ország polgárainak jóléte, termelésének és gazdaságának versenyképessége jól kifejezhető az ország egy főre jutó GDP mutatójával vagy éves GDP növekedési rátájával. Az említett statisztikai adatokat figyelembe véve elmondható, hogy 1960 és 1999 között nem történt nagymértékű államközi konvergencia, hiszen a felzárkózás mértéke a fejlődő országok részéről elenyésző volt. Az említett időtartam alatt a világ országaiban átlagolt egy főre jutó GDP csak 27 százaléka volt az USA egy főre jutó GDP mutatójának. Ez később, a XXI. század kezdetével változott meg, és moderált konvergencia révén ez az index emelkedni kezdett, majd körülbelül 35 százaléknál érte el a csúcspontját. Ezek az adatok arra engednek következtetni, hogy a fejlődő országoknak az eddiginél ütemesebb gazdasági növekedésre van szükségük ahhoz, hogy utolérjék a fejlett országokat.
Ha a vizsgált időszakban külön-külön vesszük az országok egy főre jutó relatív GDP mutatóját, számos fejlett országot találunk, amelyek gazdasága gyorsabban növekedett, mint a fejlődő országoké. Általánosságban is elmondható, hogy ebben az időintervallumban a fejlett országok hasonló vagy gyorsabb ütemben növekedtek, mint a fejlődőek, ellentmondva a korábban megállapított konvergencia tételnek.
Ez a tendencia 2000-es években változott meg, bár azóta sem halad minden fejlett és fejlődő ország gazdasága ugyanolyan ütemben. Kétségtelen azonban, hogy a már fejlett országoknak a jövőben nehezebb lesz fenntartani növekedési rátájukat, ellentétben azokkal az államokkal, akik eleve alacsony GDP rátával rendelkeznek.
A Világbank 2023-as statisztikai adatai szerint a világ egyik leggazdagabb országa, az Egyesült Államok egy főre jutó éves GDP növekedési rátája 2023-ban 2,5 százalék volt, ami jóval túlszárnyalta a szakértők várakozásait. Más fejlett országok GDP növekedési rátája azonban már jóval alacsonyabb volt, például az Egyesült Királyság GDP rátája 2023-ban csupán 0,1százalékkal növekedett.
A jelentősebb európai uniós gazdasági szereplők sem teljesítettek mind pozitívan 2023-ban, hiszen Németország éves GDP növekedési rátája -0,3 százalék volt, Franciaországé 0,7 százalék, Olaszországé 0,9 százalék, míg Spanyolország növekedése lett az egyik legkiemelkedőbb, 2,5 százalékkal. Ezzel szemben az immár gazdasági nagyhatalomnak számító Kína 5,2 százalékos GDP növekedést tud felmutatni. A fejlődő országok közül a folyamatos és biztos gazdasági fellendülésen keresztül menő India 7,6 százalékos bővülést ért el, valamint a feltörekvő gazdaságok közösségének egyéb fontos szereplői is a legtöbben pozitív növekedési rátával büszkélkedhetnek, utóbbiak esetén azonban kérdéses, hogy ez elég lesz-e ahhoz, hogy utolérjék a fejlett világ országait.
