Az előttünk álló évtizedben is folytatódhat a globális mezőgazdasági és élelmiszer-termék termelés emelkedése, ám a demográfiai növekedési trendekhez hasonlóan ennek üteme már lassabb lesz, mint a 2010-es években volt – olvasható az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének (FAO) a 2023-2032 közötti időszakra vonatkozó jelentésében.
Kedvező kilátások, lefelé mutató kockázatok mellett
A növekedési kilátásokat számos bizonytalanság övezi, ide sorolhatóak többek közt a geopolitikai konfliktusok, az éghajlatváltozás okozta változások, a mezőgazdasági termeléshez szükséges alapanyagok piacán tapasztalható áringadozások, illetve a különböző állat- és növénybetegségek. Mindemellett a vizsgált időszakban, amennyiben nem marad tartós az inflációs nyomás, nem következnek be éles geopolitikai változások, normálisnak tekinthetően alakulnak a globális időjárási körülmények, és a fogyasztási szokásokban sem következik be komoly változás, akkor a növénytermesztésből, valamint az állat- és haltenyésztésből, halászatból származó alapanyagok termelése várhatóan évi 1,1 százalékos ütemben bővülhet 2032-ig. Ezen az időtávon a kereslet is hasonló ütemben emelkedhet, mivel a globális élelmiszerfogyasztás várható éves növekedése a vizsgált időszakban átlagosan 1,3 százalékon alakulhat a FAO előrejelzése alapján. A felsorolt kockázatok esetleges bekövetkezése azonban az előrejelzést lefelé módosíthatja.
A szervezet jelentése különös kockázatként azonosítja az élelmiszerek áremelkedését, amely mind a fogyasztás, mind pedig a termelés növekedését visszavetheti. Az élelmiszer drágulás mögött álló folyamatok közül kiemelik az input anyagok áremelkedését, azon belül is a műtrágya drágulását. Utóbbi alapanyag 10 százalékos áremelkedése ugyanis átlagosan az élelmiszerárak 2 százalékos növekedését eredményezi.
Qu Dongyu, kínai diplomata az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet főigazgatója az előrejelzéssel kapcsolatban így fogalmazott:
„A jelentésben felvázolt általános tendenciák jó irányba mutatnak, de fel kell gyorsítani a folyamatokat. A fenntartható agrár-élelmiszeripari rendszerekre való gyorsabb átállás előmozdítása számos előnnyel jár, és mindenki számára jobb életminőséget biztosít. A mezőgazdasági alapanyagok árának az elmúlt két évben tapasztalt megugrása azonban aggodalmat keltett a globális élelmezésbiztonsággal kapcsolatban”
A fejlődő országok emelkedő fogyasztása növelheti a globális keresletet
A jelentés részletesen kitér a különböző agrár- és élelmiszeripari termékek keresletének és termelésének a várható alakulására is.
A gabonafélék iránti kereslet esetében a keresletbővülés lassulására számítanak, mivel számos országban a gabonafélék egy főre eső fogyasztása egyre inkább elérte a maximumát. A FAO becslése alapján 2032-re a világban megtermelt gabonafélék 41 százaléka közvetlenül emberi fogyasztásra szánt élelmiszerként, míg 37 százaléka takarmányként hasznosulhat, a maradékot pedig bioüzemanyag gyártására és egyéb ipari célokra használhatják fel.
A globális növénytermesztés növekedését főként a növénynemesítés folyamatos fejlődése és az intenzívebb termelési rendszerekre való átállás fogja segíteni. Az előrejelzések alapján a bővülés 79 százalékban a terméshozam emelkedésének, 15 százalékban a termőterület-bővülésnek, 6 százalékban pedig a magasabb vetésintenzitásnak lesz köszönhető a vizsgált időszakban.
A világ cukorfogyasztásának a növekedését a FAO szerint teljes mértékben az afrikai és az ázsiai piacon várható fogyasztásbővülés fogja mozgatni, valamint elsősorban azokon a területeken várható a kereslet megugrása, ahol az egy főre jutó fogyasztás szintje jelenleg alacsony. Ezzel szemben a cukorfogyasztás várhatóan tovább csökken a magas jövedelmű országokban.
Az egy főre jutó globális húsfogyasztás az előrejelzések szerint évente 0,1 százalékkal bővülhet. A hús iránti kereslet világszerte átlagosan várhatóan növekedni fog 2032-ig, ám ez a növekedés nem lesz minden piacra jellemző. Míg a közepes és alacsony jövedelmű országokban az egy főre jutó fogyasztási szint jelentősen emelkedhet, addig a magas jövedelmű országokban az elkövetkező évtizedben előreláthatólag csökkenni fog.
Az emberi fogyasztásra szánt hal felhasználható mennyisége várhatóan a világ minden táján növekedhet. Ezen belül Afrikában lehet a leglátványosabb a rendelkezésre állás bővülése, ez azonban mégsem hozza majd el az afrikai országokban az egy főre jutó fogyasztás emelkedését, mivel a népességnövekedés üteme gyorsabb lehet a rendelkezésre álló halak mennyiségének a növekedésénél.
Összességében a globális hús- és haltermelés a következő évtizedben évente 1,3 százalékkal bővülhet, tehát lassabb ütemben, mint a közelmúltban tapasztalható volt. A FAO elemzése alapján 2032-ig a baromfihús a teljes hústermelés növekedésének csaknem felét teszi ki.
A világ tejtermelése az előrejelzések szerint a következő évtizedben évi másfél százalékkal nő. Előreláthatólag a várható növekmény akár több mint fele Indiából és Pakisztánból származhat. Utóbbi két ország kibocsátása együttesen a világ tejtermelésének csaknem egyharmadát teheti ki 2032-ben. Az Európai Unió tejtermelése az előrejelzések szerint enyhén csökkenni fog a környezeti szempontból fenntarthatóbb termelési rendszerekre való átállás miatt.
Piaci kilátások
Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet 2023-ig vonatkozó előrejelzése szerint a mezőgazdasági nyersanyagok globális kereskedelme a vizsgált időtávon évi 1,3 százalékkal, azaz a mögöttünk álló évtized növekedési ütemének a felével bővülhet. Ez elsősorban a közepes jövedelmű országok lassuló kereslet növekedésének köszönhető. Az elmúlt évtizedben a kukorica, a búza és a szójabab járult hozzá a legnagyobb mértékben az általános mezőgazdasági kereskedelem növekedéséhez, ám az elkövetkező 10 évben épp ezeknek a termékeknek az esetében lesz tapasztalható a legnagyobb visszaesés a kereskedelem növekedésében.
Dél- és Délkelet-Ázsia az utóbbi években nettó élelmiszerimportőrré vált, ami azt jelenti, hogy az agrár- és élelmiszer-külkereskedelmében az import értéke meghaladja az exportét. A következő 10 évben a nettó import értéke a térségben várhatóan tovább növekedhet, a régióban jellemző erőteljes keresletnövekedés hatására.
Afrika szubszaharai térségében régiós átlagban szintén hiányt mutat az élelmiszer-külkereskedelem mérlege. A fogyasztásnövekedés következtében ez a passzívum 2023-ig megduplázódhat.
Ezzel szemben Latin-Amerikában a jelenleg is meglévő agrár- és élelmiszer-külkereskedelmi többlet várhatóan 17 százalékkal tovább növekszik, így a mezőgazdasági kibocsátáson belül az export részaránya 2032-re 40 százalékra emelkedhet.
Észak-Amerika az elkövetkező 10 évben továbbra is a mezőgazdasági- és élelmiszer-termékek második legnagyobb globális exportőre maradhat a világpiacon, ám a belső fogyasztás erőteljes növekedése várhatóan csökkentheti a nettó export értékét. A régió mezőgazdasága a globális piacon kulcsfontosságú stabilizáló szerepet játszhat, mivel a termelés bővítésével hozzájárulhatnak az áringadozások kiegyenlítéséhez.