Honlapunkon már elérhető az az Exportcast podcast felvétel, amelyben Dr. Bernek Ágnes, geopolitikai szakértővel beszélgettünk az új gazdasági erőterek és a feltörekvő piacok megjelenéséről. A globális gazdaságban végbemenő folyamatok egyrészt elősegítik a belpolitikai folyamatok hatására visszamaradottabb régiók fejlődését, hazai szempontból pedig lehetőséget biztosítanak a magyar vállalkozások terjeszkedésére, ami korántsem elhanyagolható szempont, például a keleti nyitás politikájának tekintetében. A podcast beszélgetés során átfogó képet adtunk a feltörekvő piacokon zajló folyamatokról, ám a téma fontossága megkívánja, hogy részleteiben is bemutassuk a magyar export számára fontos, de kevésbé ismert gazdasági térségeket is.
Jelen tanulmányunkban a második generációs kistigriseket vesszük nagyító alá, kísérletet teszünk a magyar vállalkozások térségbeli, üzleti lehetőségeinek feltérképezésére, valamint a régió jövőbeli szerepének megismerésére, figyelembe véve a gazdasági világrend átalakulását.
A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége, más néven az ASEAN (Association of Southeast Asian Nation) 1967. augusztus 8-án, a Bangkoki Nyilatkozat aláírása eredményeképp alakult meg abból a célból, hogy egy szövetségbe tömörítse a viszonylag megegyező katonai és gazdasági erővel bíró délkelet-ázsiai országokat. Az alapító Indonézia, Malajzia, Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld vezetői elsősorban a több irányból rájuk nehezedő nyomást kívánták elkerülni a szövetségre lépéssel, ezenkívül viszonylag hamar felismerték azokat a kölcsönös előnyöket, melyek leginkább a gazdasági együttműködésből fakadnak. A szervezetnek azóta 10 tagja van. Az alapítókhoz csatlakozott még Brunei, Vietnám, Mianmar, Laosz és Kambodzsa.
A tagországok azonban igencsak heterogén képet mutatnak, ami közös bennük, hogy soraik közt nem találunk egy nagyhatalmat sem. A sokszínűség leginkább a lakosságukban ütközik ki, hiszen a mintegy 656 millió lakost tömörítő délkelet-ázsiai unió 240 millió muszlim, 140 millió buddhista, 130 millió keresztény és 7 millió hindu hazája. Az ASEAN mára külső nyomásgyakorlás nélkül, saját institúciós szabályai keretében működik, az államok egyenrangú tagként kooperálnak egymással. Az alapító irányelvükben egyértelműen lefektetik, hogy egyetlen tag sem szólhat bele egy másik tag ügyeibe az ASEAN érdekeire való hivatkozással.
Napjainkban az ASEAN hármas pillér rendszerben működik:
- Politikai-Biztonsági Közösség
- Gazdasági Közösség
- Társadalmi-Kulturális Közösség
Tanulmányunk szempontjából a Gazdasági Közösség bír meghatározó szereppel. Mint ahogyan azt már fentebb is írtuk, a térség országait „második generációs kistigriseknek” nevezik. Fejlődésükhöz nagyban hozzájárult az olcsó, helyi munkaerő és a jelentős ásványkincs készlet. Természetesen kereskedelmi, pénzügyi és logisztikai központ révén erős kivételt képez Szingapúr városállam.
Az ASEAN gazdasági kapcsolatainak még szorosabbra fűzése érdekében 2025-re a tagállamok célul tűzték ki a tagok közötti vámok eltörlését és az egységes piac kialakítását, amelynek megvalósulásával India és Kína után a világ harmadik legnagyobb piacává nőné ki magát az ASEAN.
A nyugati piacokba történő becsatlakozás és a kereskedelmi kapcsolatok megerősítése céljából 2022 decemberében, az EU-ASEAN csúcson az Európai Bizottság elnöke bejelentette, hogy az EU 2027-ig 10 milliárd euró támogatást nyújt a délkelet-ázsiai szövetség számára. A pénzügyi támogatás keretében infrastrukturális beruházásokat, zöld kezdeményezéseket kívánnak megvalósítani, amely elősegíti az ASEAN gazdaságát és gazdasági autonómiáját. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke kiemelte: „Munkahelyteremtő erővel bír, és katalizátorként szolgálnak az éghajlatváltozás elleni közös küzdelemben.”
Az EU szorgalmazza a térség zöld és digitális átállását, az egészségügy fejlesztését, valamint a légiközlekedési együttműködést, melynek céljából átfogó légiközlekedési megállapodást (CATA) írtak alá.
Az EU és az ASEAN közötti szabadkereskedelmi megállapodások száma rohamosan nő. Jelentős erőt képvisel, és meghatározó hidat képez Európa, valamint a délkelet-ázsiai gazdasági régió között.
Nézzük meg, miként alakulnak az ASEAN országai és a Magyarország közötti kapcsolatok.
Mindenekelőtt figyelembe kell vennünk, hogy – mint ahogyan az fentebb is olvasható – a vizsgált országok meglehetősen heterogén tulajdonságokkal bírnak. A vallási megoszlás, a kulturális különbségek, az eltérő gyarmati múlt és politikai rendszer más-más jellemzőkkel, előnyökkel és hátrányokkal ruházzák fel az ASEAN égisze alatt működő államokat. Fontos megemlíteni, hogy a tagországok mindegyike vonzó turisztikai célpontnak számít, így nem meglepő, hogy a koronavírus-járvány hatásai jelentős mértékben visszafogták fejlődésüket. Ám nem csak turistaparadicsomokat találunk a térségben, bizony, a szövetség egyes országai komoly kőolaj és földgáz lelőhelyeknek számítanak. Így a világjárványt követően a globális politikai folyamatok és az orosz-ukrán háború is alapjaiban befolyásolja gazdasági kilátásaikat.
Ha általánosságban vizsgáljuk a térséget, akkor tapasztalhatóak élvonalbeli, meglehetősen fejlett gazdasággal rendelkező ASEAN országok (Szingapúr városállam), ám találunk a szervezeten belül inkább leszakadó országokat (Laosz, Kambodzsa) is. Ezekben az országokban a gazdaság fejletlensége együtt jár azzal, hogy a népesség kulturális és politikai szempontból tradicionálisabb, a társadalom szeparáltabb képet mutat, a modernizációs folyamataik elmaradnak az ASEAN nagyjaitól.
Borneó szigetén terül el az a közel 70 százalékban etnikailag maláj nemzetiségű ország, mely első kelet-ázsiai országként szigorú saríja törvényt fogadott el, és ahol az 1960-as lázadások óta rendkívüli állapot van érvényben. Ez az ország nem más, mint a Brunei Szultanátus. Az olajban és földgázban rendkívül gazdag abszolút monarchista országban nagy számban vannak jelen a külföldi befektetők, a gazdaságban jóléti intézkedések, a városi és falusi gazdálkodás elemei keverednek. Az állam lakhatási és rizs támogatást nyújt a lakosságnak, ezen kívül Bruneiben ingyenes az egészségügyi ellátás is. A szultanátusban élők nem fizetnek jövedelemadót. Nem vitatott, hogy egy olyan országban, ahol a GDP felét a nyersanyag kereskedelem adja, és a térség egyik legdinamikusabban fejlődő országának számít, több szempontból is érdemes lenne szert tenni erősebb kereskedelmi kapcsolatokra, pláne, hogy eddig Magyarország kevésbé aknázta ki lehetőségeit a gazdasági együttműködés terén. A 2022. I. féléves adatok szerint a Bruneibe irányuló magyar termékek többségét a járműipar, ezen belül pedig az alkatrészek exportja dominálta 2,2 millió USA dollárral. Brunei gazdag ország, ezért új piacokat lehetne nyitni más import ágazatok számára is. Elsősorban minőségi és magas hozzáadott értékű termékek és szolgáltatások értékesítésében van lehetősége ezt megtenni Magyarországnak.
Előrejelzések szerint Brunei GDP-növekedése 2023-ban 1,6 százalékos lesz, ami nagy előrelépés az elmúlt öt negyedévet tekintve, hiszen mérsékeltebb termelékenység volt tapasztalható az olaj- és gázszektorban, a bányászatban és a szolgáltatásokban. Brunei gazdaságára szintén negatív hatást gyakorolt a kínai zéró-Covid politika és az ukrajnai háború. Az előrejelzések szerint a valós inflációs kockázatok ellenére 2023-ban az átlagos infláció 2,3 százalékra mérséklődik. Szintén pozitív Brunei megítélésében, hogy a kormány a gazdaság diverzifikálására törekszik hosszú távon. Az elmúlt időszak sokkjait követően lábra állt a gazdaság, így a gazdasági és strukturális reformok eredményeként további bővülést, 2023 és 2025 között átlagosan 2 százalékos GDP növekedést várnak. A szingapúri dollárhoz kötött deviza és az alap élelmiszerekre, valamint az üzemanyagra vonatkozó árszabályozás segíti az infláció alacsonyan tartását. Mivel az ország gazdaságát az olaj- és gázszektor dominálja, a vállalatok adósságállománya relatíve alacsony. Az üzleti környezet folyamatosan javul, köszönhetően a gazdaság diverzifikációjának és a kkv-k támogatására irányuló törekvéseknek. A bankszektor likviditása jelentős, és nem jellemző rá a külső kitettség.
Pozitív gazdasági mutatóin túl, Kelet-Ázsia legszigorúbb államaként a Brunei Szultanátus lakossága is számos kihívással küzd. Az országban az emberi jogok érvényesülése eléggé alacsony rátát mutat, nyugati befektetőként pedig elengedhetetlen a helyi törvények és szokások ismerete.
Valós magyar sikerekről számolhatunk be az ASEAN tagországok egyik éllovasa, a Fülöp-szigetek tekintetében, ugyanis Magyarország engedélyt kapott a szárnyas- és sertéskészítmények, valamint az élőállatok exportjára az országba, így alapot teremtvén a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok elmélyítésére. Ez a jövő tekintetében azért is roppant kedvező lehetőség, mert mint ahogyan azt a nemrégiben publikált kolumbiai tanulmányunkban is írtuk, a kölcsönösen kedvező kereskedelemmel azokat a termékeket és szolgáltatásokat tudjuk eljuttatni egymáshoz, amelyek éppen nem fellelhetőek Magyarországon vagy a potenciális exportpiacon. A Fülöp-szigetek a világ éllovasai között szerepel a konzerváruként exportált ananász mennyiségét tekintve, de beszélhetünk a Manila-szivar nemzetközi elismertségéről, vagy a kókuszdió- és kopratermelésről, valamint a fagyasztott és konzerv halkészítményeikről is.
Manila, mint a Fülöp-szigetek fővárosa, az ASEAN országok tekintetében átlag alatti gazdasági kockázatot mutat, ami a folyamatosan javuló kormányzati teljesítmény tükre. Az országban számos ipari parkot létesítettek, ezáltal az ipari termelés folyamatosan nő. A növénytermesztésen és halászaton túl a szigetcsoport gazdag ásványkincsekben, számottevő réz- és nemesfém-lelőhelyekkel rendelkezik. Jelentős az elektronikai felszerelés-, műszaki berendezések, ruhanemű exportja is.
Bár a megemelkedett nyersanyagárak, a globálisan szigorodó pénzügyi feltételek, a fejlett gazdaságok recessziója és Kína lassulása csökkenti a Fülöp-szigetek áruexportja iránti keresletet, az ország teljes exportjának növekedése 2022-ben 13,1 százalék volt. Idén a filippínói gazdaság további 3,1 százalékos növekedését jósolják.
Délkelet-ázsiai elemzésünk első részét az ASEAN országok egyik éllovasával és a nemzetközi viszonylatban középhatalomnak számító Indonéziával zárjuk. Hasonlóan a régió „előéletéhez”, a világ legnagyobb muszlim közösségének gazdasága elég heterogén képet mutat. Az ország lakosságának közel 40 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban, 13 százaléka pedig az iparban. Brazília, Vietnám és Kolumbia után Indonézia a világ legnagyobb kávé exportőre. Fűszernövények (szegfűszeg, szerecsendió, bors) termesztése tekintetében is világvezető. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a mintegy 18 ezer szigetből álló ország egyik fő bevételi forrását a trópusi gyümölcsökből és a halkészítményekből szerzi. Indonézia regionális befolyását a cseppfolyós földgáz (LNG) exportja, valamint a kőolajtermelése adja. A szigetország jelentős réz- és aranytartalékokkal is rendelkezik, a részét képező Riai-szigeteken régóta folyik ónbányászat, amiből Indonézia világviszonylatban a legnagyobb készlettel rendelkezik. Legnagyobb exportpartnere Kína, a szomszédos ASEAN országok és a kistigrisek, exportárujának 5 százalékát az USA piacán értékesíti. Az Indonéziába irányuló magyar exporton elül az elektronika (elsősorban a számítástechnikai és híradástechnikai eszközök) és a vízipar emelkedik ki, azonban ezen a területen is van még bővülési potenciál. Ilyen a gépipar, élelmiszeripar, egészségipar és a könnyűipar.
