Kiállítások és expók sorát rendezik meg évről évre szerte a világban, van azonban egy amelyik mind méretében, mind jelentőségében kitűnik az összes közül. Ez pedig a világkiállítás, amely az olimpia és a labdarúgó világbajnokság után a harmadik legjelentősebb nemzetközi eseménynek számít.
A világkiállítások múltja több mint másfél évszázadra nyúlik vissza, elődjét pedig a 19. századi Franciaországban kell keresni.
Francia földön az 1800-as években gyakorivá vált, hogy országos expókat szerveznek, ahol ipari termékeket mutattak be még nemzeti keretek között. Ennek mintájára szerte az öreg kontinensen egyre több hasonló esemény került megrendezésre, mígnem 1851-ben, az akkori világ gazdasági nagyhatalmának számító Nagy-Britanniában a londoni (azóta sajnos elpusztult) Hyde Park Kristálypalotában szervezték meg az első világkiállítást, amelyen a világ számos nemzete képviseltette magát. Ez a kiállítás vált az eszmei elődjévé a későbbi világkiállításoknak, amelyeket napjainkig is megrendeznek.
A világkiállítások a XX. század első feléig kifejezetten gazdasági fókuszúak voltak. Ipari, technológiai megoldások, új termékek álltak a középpontjukban az ipari forradalom, és a XX. század korai évtizedeinek kissé technicista szemléletének megfelelően.
Fordulópontot az 1938-as new york-i és az 1949-es stockholmi világkiállítás jelentett, ezeken az expókon ugyanis a kulturális értékek közvetítése kapott nagyobb hangsúlyt. Ez a kulturális értékközvetítés egészen a ’80-as évek végéig középpontban maradt, onnantól azonban egyre inkább a nemzeti különlegességek, nemzeti védjegyek bemutatása lett hangsúlyos. Mindez napjainkig is igaz, kiegészülve azzal, hogy mind az új ipari, technológiai megoldások, fejlesztések, mind pedig a kulturális értékközvetítés fontos szerephez jut korunk világkiállításai során.
Érdekesség a világkiállítások vonatkozásában, hogy a szervező városokban gyakran egy-egy különleges építmény is elkészül az expók kapcsán, amelyek nem ritkán később az adott település ikonikus látványosságává válnak. Tipikusan ilyen a párizsi Eiffel-torony, vagy a brüsszeli Atomium.
Az évtizedek során a világkiállítások kategorizálása is letisztult. Ez alapján ma kétféle világkiállítás típust különböztethetünk meg.
Beszélhetünk egyrészt bejegyzett, vagy régebbi nevén univerzális világkiállításról. Ezek számítanak a klasszikus, nagy világkiállításoknak. Öt évente kerülnek megrendezésre és rendszerint legalább 6 hétig tartanak, de hosszuk akár 6 hónap is lehet. Utoljára 2021-ben Dubajban tartottak ilyen kiállítást, amely rendhagyóan egy évet csúszott a koronavírus-járvány miatt, mivel eredetileg 2020-ban zajlott volna.
A másik kategóriába az úgynevezett elismert, avagy nemzetközi, illetve speciális kiállítások sorolhatóak. Ezek kisebb költségvetésű, illetve kisebb jelentőségű rendezvények, amelyek egy-egy téma, például a közlekedés köré épülnek. Ilyen típusú kiállításokat 5 évnél gyakrabban is rendeznek. Az egyes kiállítások között eltelt időtávban nincs különösebb megkötés.
Napjainkban a téma aktualitását a közelgő 2025-ös nagy bejegyzett világkiállítás adja, amelyet ezúttal Japánban rendeznek meg Oszakában, illetve Kanszai régióban. Az esemény témájául a jövő társadalmának megtervezését választották, nem véletlenül a világkiállítás „Designing Future Society for Our Lives” jelmondattal kerül megszervezésre.
